Rendezte: Koltay Anna és Turán Eszter

„Lázadás, szabadságélmény, tombolás”. – Hasonló jelzőkkel írják le az interjú alanyok, hogy mit jelent számukra a budapesti underground zenei szcéna Koltay Anna és Turán Eszter dokumentumfilmjében. Az alkotás a budapesti underground zenei közeget elsősorban a magyar punk és a hardcore mozgalom történetén keresztül mutatja be. A cirka 50 perces játékidő alatt három évtizeden száguldunk keresztül, a műfaj szereplői és rajongói (köztük a két rendező is) felidézik az alternatív bandák útját a kezdeti művházas fellépésektől, a pinceszagú, alagsori klubbos pogózásokon át, egészen a napjaink trendi szórakozóhelyein megrendezett teltházas koncertekig.

A punkmozgalom magyarországi begyűrűzésével indít a film. Persze az államhatalom már az 50-es évektől kezdve rendszeresen kijelölte a fiatalok azon csoportjait, amelyekről úgy vélte, hogy nem képesek a szocialista normák szerint beilleszkedni a társadalomba – előbb a jampecek, majd a huligánok mesterségesen konstruált képével rémisztgettek. A 70-es évek Angliájában gyökerező punk mozgalomnak azonban ténylegesen központi eleme a hatalmi rendszerekkel való szembeszegülés, a lázadás a szocializmusban pedig egyenlő volt a rendszer-ellenességgel. Nem meglepő, hogy a késő-kádárista rothadás termékeny táptalajként szolgált a punkmozgalom hazai térhódításához. A filmben a riportalanyok „sötét” és „erőszakos” időszakként emlékeznek vissza a rendszerváltást megelőző évtizedre, amely olyan zabolázatlan együtteseket termelt ki magából, mint a QSS vagy a CPG.

,,Ez egy agresszív műfaj.” – Hangzik el a stílus jellemzése, amelynek első hazai sztárjai mindenféle zenei képzés nélkül, sikerrel álltak a színpadra. A rendszerváltás egyben generációváltást is hozott a közegben: innentől a ‘hardcore’-ról van szó, amelyet kevésbé dallamos, de sokkal zúzósabb. A néha rap elemekkel és metal hangzással dúsított műfaj központjában mindig a társadalomkritika áll. Ezt a mezőnyt a 90-es években olyan formációk uralták, mint például a filmben sokat magasztalt Leukémia. Az underground zenei színtér helyszínei legalább annyira legendásak, mint az előadók, szóba kerül minden időszak legjellemzőbb szórakozóhelye is: a rendszerváltás környékén a Fekete Lyuk, a kilencvenes évek közepén a Totalcar, a 2000-es években pedig a Jókai Klub és Kultiplex adott otthont a keménymagnak.

A film premierjét követően egy hétig online lehetett megnézni, ha bármikor újra elérhető lesz, mindenképpen beszámolunk róla.

 

Vakondok 4: Végigjátszás

Rendezte: Matusik Szilárd

A Vakondok dokumentumfilmek korábbi epizódjai is szubkulturális közegben mozogtak, ám a sorozat legújabb etűdjére, a Végigjátszásra minden eddiginél nagyobb figyelem irányul, hiszen a magyar videojáték történet egy kevésbé ismert fejezetét mutatja be: azt a 80-as és 90-es évek közötti időszakot, amikor hazánk kifejezetten nagyágyúnak számított a videójáték-fejlesztésben. Persze akkoriban a videojátékok világa még távol állt attól a dollár-milliárdokat érő, a filmiparral is vetélkedő monstrumtól, amivé napjainkra kinőtte magát, mégis figyelemre méltó teljesítmény, hogy a vasfüggöny boldogtalanabbik felén elhelyezkedő, kicsiny ország a nyugat egyik kedvenc játékszoftver beszállítójává tudott válni abban az időszakban, amikor világszerte elterjedtek az otthoni számítógépek és játékkonzolok.

Dokumentumfilm

A központban a legendás Commodore 64-es asztali számítógép áll. A masinát a rendszerváltás előtt hivatalos formában nem lehetett megvásárolni hazánkban, így az informatika iránt érdeklődőknek gyakran alkatrészenként kellett becsempészniük az országba. Az itthoni szakemberek – jobbára matematikusok és más reálszakos egyetemi hallgatók – autodidakta módon sajátították el a programnyelveket. A filmben számos visszaemlékezést hallunk arról, miként vették be magukat az elszánt amatőrök akár hetekre is kicsiny lakótelepi lakásokba, csak azért, hogy együttműködésre bírják a számítógépet. A próbálkozásoknak gyakran (mai szemmel) egyszerű játékprogram lett a vége. Ezekre figyelt fel a Novotrade elnevezésű kereskedelmi cég hazai ága, amely később iparszerűen kezdett el itthon játékokat fejleszteni.

A magyar programozókat egyszerűen nem kötötték a hardware korlátai, mivel jobbára fogalmuk sem volt ezekről a korlátokról – olyan technikai bravúrokra voltak képesek, amelyeknek csodájára jártak a nyugati cégek, a vasfüggöny pedig garantálta, hogy semmi se szivárogjon ki a konkurencia számára. A dokumentumfilm főként az egykori fejlesztők szórakozató anekdotáiból épül fel, amikből egyaránt megtudjuk, miként hackelték meg a Nintendo megfejthetetlennek tartott játékkonzolját, vagy azt, hogy a legnagyobb eladással bíró magyar játék főszereplője miért éppen egy delfin lett. A beszélőfejes interjúkat a játékokból átemelt, pixelgrafikás elemek hivatottak vizuálisan feldobni, ez a műfaj iránt érdeklődőket semmiképp nem fogja zavarni.

A film és egy különleges werkfilm is teljes egészében megtekinthető a Vakondok hivatalos honlapján.

 

Mérges Buddha

Rendezte: Stefan Ludwig

Felmerül a kérdés, vajon miért keltette fel egy kis borsodi faluban található gimnázium a német dokumentumfilmes, Stefan Ludwig figyelmét? A válasz egyszerű, a Dr. Ambedekar gimnázium nem csak a mélyszegénység sújtotta régióban, hanem az egész országban egyedülállóan inspiráló vállalkozás, amire nemzetközi szinten is érdemes odafigyelni. Orsós János és Derdák Tibor buddhista iskolájában fiatal romáknak igyekeznek segítséget nyújtani az érettségi megszerezésében, hogy később a felsőoktatásban tanulhassanak, vagy a közmunkaprogramon kívül kapjanak esélyt az elhelyezkedésre. Az eredetileg Sajókazán működő intézménynek számos kihívással kell szembenéznie: egy tanév alatt megismerjük, hogy miként sikerül felkészíteniük a korábban leginkább iskolakerüléssel foglalkozó diákokat az érettségire, hogyan viszonyul a falu többségi lakossága a kisebbséghez és hogy mindeközben milyen pártpolitikai támadások érik az iskolát.

Szubkultúra

A diákok közül nem mindenki hajlandó megmaradni az iskolapadban: a kamera elkiséri azokat a fiatalokat is, akik inkább Németországba mennek vásári élőszobornak, ahelyett, hogy befejeznék a tanulmányaikat. Látjuk, ahogyan Orsós Jánosban eluralkodik a kétség, hogy csupán szélmalom harcot folytat. Neki is el kell indulnia egy spirituális, indiai utazásra, hogy újra bízni tudjon az iskola működésében. A Mérges Buddha abban a felismerésben is segít, hogy a magyar oktatási rendszer jelenlegi állapota és a romák magyarországi helyzete között közvetlen kapcsolat van. A filmet a rendező hazájában a Legjobb dokumentumfilm díjával tüntették ki a Fünf Seen Filmfesztiválon. Magyarországon októberben mutatták be, a magyarhangya forgalmazásában.

Borítókép: Vakondok 4: Végigjátszás

2017. 07. 27. Horváth Bálint

Link a teljes cikkhez